Miért nem értik mégsem a gyerekek a matematikát?
Többféle válasz is igaz lehet.
-Van, aki nem realista beállítású - nekik sokkal nehezebb ráállítani az agyukat a matek feladatok felfogására, megértésére, főleg a gyakorlására, mert teljesen más irányú az érdeklődésük. Szívesebben gondolkodnak barátságról, szerelemről, filmről, zenéről. De sokan vesznek erőt magukon, hiszen belátják, hogy a mai oktatási rendszerben jobban járnak, ha érettségiig keményen küzdenek a számukra elfogadható érdemjegyért. Ekkor a sok gyakorlás szilárdíthatja meg az alapokat. Nekik sokkal több időt kell fordítani a matematikára, ha eredményesek szeretnének lenni.
-Van, aki könnyen felfogja ugyan a lényeget, de ugyanazzal a lendülettel félre is teszi. Ha elég neki a 3-es, 4-es osztályzat, akkor nincs ezzel gond, hiszen ha szüksége lesz rá, bármikor képes lesz bepótolni azt, amit kihagyott. Érdekes feladatokkal, rejtvényekkel könnyen a matek mellett lehet őket tartani.
-Van, aki könnyen megérti a matematika lényegét, és még kellő időt is fordít rá, így miközben élvezi, hogy bizonyos problémákra könnyedén megtalálja a megoldást, aközben biztosítja magának a sikerességet is. Ők azért, lássuk be, elég kevesen vannak. Ők azok, akik minden kezükbe kerülő matekfeladatot igyekeznek megoldani, ha nem sikerül, akkor kérdeznek, egészen addig, amíg meg nem értik a megoldást. Őket érdemes megkínálni a versenyzéssel, mert számukra az, hogy határidőre megoldják a beküldendő feladatsort nem teher.
-Van aki diszkalkuliával küzd, az ő fejlesztésük határokba ütközik. Náluk valóban az alapokat kell rendkívüli módon megerősíteni, a komolyabb, matematikai gondolkodást igénylő feladatokban nem várhatunk sok eredményt. Az ő esetük különleges, mindenkinél egyedi, hogy meddig lehet fejleszteni a gyermeket. Nekem a legreménytelenebb eset egy olyan fiatal, aki huszonévesként sem képes felfogni a számok jelentését, nem tudja értelmezni az időt, nem érzi a pénz súlyát, úgy vásárol, hogy meg kell bíznia a pénztárosban, jól ad-e vissza neki, mert nem képes megsaccolni sem, hogy pl. ha 850 Ft-ot fizet, milyen pénzt adjon és mennyit kap vissza. Vele szemben a legtöbb diszkalkuliás gyermek képes annyit felfogni a számok világáról, ami a hétköznapi élethez szükséges lesz.
Valószínűleg még más típusokba is besorolhatjuk a gyerekeket, hiszen ez csak egy hevenyészve összeállított lista a részemről. De a lényeg szerintem az, hogy a gyermekeket minden korosztályban a nekik megfelelő szinten kell fejleszteni. Abban azonban biztos vagyok, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem kompatibilis a gyerekek képességeivel. 5. osztály elejére, már elég nagy különbség van a gyerekek tudása között, pedig gyakorlatilag "csak " összeadni, kivonni, szorozni és osztani kellett volna megtanulniuk eddigre 10 000-es számkörben. Sokszor nem értjük, hogy lehet az, hogy egy 10-11 éves gyermek nem tudja a szorzótáblát? Hányszor gyakoroltassuk még mindig ugyanazt ahhoz, hogy jól menjen? Közben a gyerek biztosan megutálja a matematikát, pedig ez még nem is matematika, jobban hasonlít egy vers megtanulására. Hogyan lehet az, hogy 4 év nem elég egy hosszú, de egyszerű "vers" megtanulására?
Szóval abban lehetne csiszolni az iskolarendszert, hogy ne az legyen az elvárás, hogy x. évfolyam végén minden gyerek pontosan ugyanannyit tudjon. A gyerekek tudása nagyon különböző, de ha nem hátráltatná őket a sikertelenség, hogy sosem tudják megugrani az elvárt szintet, vagyis felszabadultabban, kevesebb nyomás alatt sokkal sikeresebbek lennének. Tudjuk, hogy az ami kötelező sosem vonzó.
