matekgyakorlo.blog.hu

matekgyakorlo.blog.hu

Érti - nem érti? Min múlik?

2022. január 24. - Katica11

Miért nem értik mégsem a gyerekek a matematikát?

 

Többféle válasz is igaz lehet.

-Van, aki nem realista beállítású - nekik sokkal nehezebb ráállítani az agyukat a matek feladatok felfogására, megértésére, főleg a gyakorlására, mert teljesen más irányú az érdeklődésük. Szívesebben gondolkodnak barátságról, szerelemről, filmről, zenéről. De sokan vesznek erőt magukon, hiszen belátják, hogy a mai oktatási rendszerben jobban járnak, ha érettségiig keményen küzdenek a számukra elfogadható érdemjegyért. Ekkor a sok gyakorlás szilárdíthatja meg az alapokat. Nekik sokkal több időt kell fordítani a matematikára, ha eredményesek szeretnének lenni.

-Van, aki könnyen felfogja ugyan a lényeget, de ugyanazzal a lendülettel félre is teszi. Ha elég neki a 3-es, 4-es osztályzat, akkor nincs ezzel gond, hiszen ha szüksége lesz rá, bármikor képes lesz bepótolni azt, amit kihagyott. Érdekes feladatokkal, rejtvényekkel könnyen a matek mellett lehet őket tartani.

-Van, aki könnyen megérti a matematika lényegét, és még kellő időt is fordít rá, így miközben élvezi, hogy bizonyos problémákra könnyedén megtalálja a megoldást, aközben biztosítja magának a sikerességet is. Ők azért, lássuk be, elég kevesen vannak. Ők azok, akik minden kezükbe kerülő matekfeladatot igyekeznek megoldani, ha nem sikerül, akkor kérdeznek, egészen addig, amíg meg nem értik a megoldást. Őket érdemes megkínálni a versenyzéssel, mert számukra az, hogy határidőre megoldják a beküldendő feladatsort nem teher. 

-Van aki diszkalkuliával küzd, az ő fejlesztésük határokba ütközik. Náluk valóban az alapokat kell rendkívüli módon megerősíteni, a komolyabb, matematikai gondolkodást igénylő feladatokban nem várhatunk sok eredményt. Az ő esetük különleges, mindenkinél egyedi, hogy meddig lehet fejleszteni a gyermeket. Nekem a legreménytelenebb eset egy olyan fiatal, aki huszonévesként sem képes felfogni a számok jelentését, nem tudja értelmezni az időt, nem érzi a pénz súlyát, úgy vásárol, hogy meg kell bíznia a pénztárosban, jól ad-e vissza neki, mert nem képes megsaccolni sem, hogy pl. ha 850 Ft-ot fizet, milyen pénzt adjon és mennyit kap vissza. Vele szemben a legtöbb diszkalkuliás gyermek képes annyit felfogni a számok világáról, ami a hétköznapi élethez szükséges lesz.

Valószínűleg még más típusokba is besorolhatjuk a gyerekeket, hiszen ez csak egy hevenyészve összeállított lista a részemről. De a lényeg szerintem az, hogy a gyermekeket minden korosztályban a nekik megfelelő szinten kell fejleszteni. Abban azonban biztos vagyok, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem kompatibilis a gyerekek képességeivel. 5. osztály elejére, már elég nagy különbség van a gyerekek tudása között, pedig gyakorlatilag "csak " összeadni, kivonni, szorozni és osztani kellett volna megtanulniuk eddigre 10 000-es számkörben. Sokszor nem értjük, hogy lehet az, hogy egy 10-11 éves gyermek nem tudja a szorzótáblát? Hányszor gyakoroltassuk még mindig ugyanazt ahhoz, hogy jól menjen? Közben a gyerek biztosan megutálja a matematikát, pedig ez még nem is matematika, jobban hasonlít egy vers megtanulására. Hogyan lehet az, hogy 4 év nem elég egy hosszú, de egyszerű "vers" megtanulására?

Szóval abban lehetne csiszolni az iskolarendszert, hogy ne az legyen az elvárás, hogy x. évfolyam végén minden gyerek pontosan ugyanannyit tudjon. A gyerekek tudása nagyon különböző, de ha nem hátráltatná őket a sikertelenség, hogy sosem tudják megugrani az elvárt szintet, vagyis felszabadultabban, kevesebb nyomás alatt sokkal sikeresebbek lennének. Tudjuk, hogy az ami kötelező sosem vonzó. 

Gondolkodj el a fentieken, és örülnék neki, ha hozzászólnál a témához.

Te hogyan látod mindezt?

A bejegyzés trackback címe:

https://matekgyakorlo.blog.hu/api/trackback/id/tr8916823228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nancsibacsi 2022.01.28. 07:35:01

Én nem hiszem a humán meg reál beállítottságban, mert a vidéki gyakorló suliban ahol tanítottam 4.6 volt a 7. osztályos matek átlag - 3-as nem volt, csak 4-5, és nem csak reál beállítottságú gyerekek jártak oda. Két dolog volt, ami jelenlegi iskoláknál nincs:
1. Jók voltak a tanárok. Tényleg a legjobbak. Ott nem volt egy óra sem, amire nem maximálisan felkészülve ment be a tanár.
2. Az iskolaérettség ténylegesen követelmény volt. Jelenleg az van, hogy mindenki iskolaérett - kivéve ha a szülő nem ezt akarja. Tudom a törvény nem erről szól, de a realitás az, hogy a szülő egyéni döntése hogy egy gyerek 6 vagy 8 évesen kezdje az iskolát, ami baromi nagy különbség. Ott ez nem működött: pl. akinek még logopédiai fejlesztésre volt szüksége azt egyszerűen nem vették fel. Aki nem tudott relatíve normális, kicsi kört rajzolni, azt nem vették fel. Tehát válogattak - de nem szuper-tehetségeket kerestek, hanem a szükséges alapokból nem engedtek egy centit sem. Nyilván a diszkakluka - ahogy a diszgráfia, a beszédhiba - ebben a suliban kizáró ok volt: akik ezzel küzdenek, azokat akkor még olyan iskolákba küldték, ahol jóval kisebb csoportlétszám mellett felkészült fejlesztőpedagógusok foglalkoztak velük. Mivel tanári karon NINCS fejlesztőpedagógia óra, 0 db. Én nem tudok mit kezdeni egy ilyen gyerekkel: nem azért mert nem akarok, hanem azért amiért agyat se műtök: nincs rá képesítésem.

A másik lehetőség a problémára az, hogy felveszünk mindenkit, de a buktatást nem démonizáljuk, és megszüntetjük az osztályokat, évfolyamokat. Aki adott tárgyból sikeres vizsgát tesz, az előre léphet akkor, amikor sikeres vizsgát tett. Amikor minden szükségesből sikeres vizsgát tesz, akkor megkapja a "diplomáját". Lenne egy minimum szint minden tárgyból, és egy minimum össz szint - mint az egyetemen. Mondjuk Matematika 4 a minimum, de ha matematikából akar továbbtanulni, akkor matematika 6-ot el kell érni. Nagyjából hasonló lehetne a rendszer mint jelenleg az egyetemen.

Katica11 2022.01.28. 09:05:39

Nancsibacsi, köszönöm a hozzászólását! Egy két mondattal én is folytatom a közös gondolkodást:
Ma a tanároknak rengeteg továbbképzésen kell részt venni - (nem mindig olyanon ami érdekli), így ha szükségét érzi, akkor képezheti magát a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásával kapcsolatosan is, és ha az osztályban vannak ilyen tanulók, akkor saját érdekében is lépni fog ezirányba. Szerintem gyógypedagógus kollégával sűrűn konzultálva és önképzéssel lehet kezdeni valamit a helyzettel, de abban egyetértek, hogy ha nem gyógypedagógusnak tanultam, akkor nem biztos, hogy ebbe az irányba szeretném képezni magamat. Azonban, ha az osztályban vannak olyan gyerekek, akikkel másként kell foglalkozni, akkor akár akar a pedagógus ilyen irányban elmozdulni, akár nem, valamit tennie kell.
Egyébként is annyi mindennel kell foglalkozni, ami éppen attól veszi el az időt, amiért pedagógus lett az ember, pl. mert szeretné megtanítani a matematikát a gyerekeknek. És akkor felesleges értekezletek, tanfolyamok, kolléga értékelése?! , osztályfőnökként egy csomó határidős feladat - de a gyerek elfelejtette otthon megmutatni, aláíratni, így órákon át telefonálgathat az of., hogy mindent le tudjon adni időben.
Meg a helyettesítés. Amennyi pedagógus hiányzik a rendszerből, aki még bármi okból maradt a pályán, nem elég a maga dolgával foglalkozni, de értsen minden máshoz is. Pedig a lyukas órámon se a körmömet reszeltem... Így aztán nem csoda, ha a lelkiismeretesebb fajta pedagógus egyszer csak kibukik a sorból. Szóval a felesleges dolgokat ki lehetne gyomlálni a pedagógusok életéből, ezek nélkül többen maradnának a pályán. Maradna idejük és energiájuk az új módszereket megismerni és beépíteni az órájukba, mert a mai gyerekeket másként kell rávenni, hogy tanuljanak, mint 20-30 éve, ez kétségtelen.
süti beállítások módosítása