Proklosz görög történetíró azt írja, hogy amikor I. Ptolemaiosz megkérdezte Eukleidésztől, hogy vajon a geometria megtanulásának nincs-e rövidebb és könnyebb módja, mint az, amelyet az Elemek mutatnak, akkor a nagy geométer így válaszolt "A geometriához nem vezet királyi út." 
(https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/matematika/matematika/nincs-kiralyi-ut/az-okori-gorog-matematika/eukleidesz-matematikaja )

Azt gondolom, hogy ez nem csak a geometriára igaz, de a matematika minden ágára. Annak is sokat kell gyakorolni, aki szívesen foglalkozik matematikai feladatokkal, feladványokkal, rejtvényekkel. Csakhogy abban az esetben, ha érdekel valami, akkor nem tehernek érzed, hogy foglalkozni kell vele, hanem örülsz, mert foglalkozhatsz vele, s ha problémába ütközöl, akkor kihívásnak gondolod, és addig gondolkodsz, kutatsz, amíg rá nem jössz a feladvány megoldására.

De hogyan érhetjük el, hogy a gyerekek számára a matematika óra ne gyomorgörcsöt jelentsen, hanem nyitott legyen a problémák megoldására?

Az első aki tehet ez ellen a pedagógus, akinek olyan légkört kell(ene) teremtenie, hogy szívesen vegyenek részt a gyerekek az órán. Hogyan lehet ezt elérni: Játékos bemelegítő feladatokkal, érdekes, életszerű mintapéldákkal, sokféle munkaformával, különösen kihasználva a csoportmunka előnyeit, rejtvényekkel, számítógépes gyakorlással, offline feladatlapokkal is. Persze kérdezheted, hogy mikor fogják így azt a sok nehéz tananyagot megtanulni a gyerekek? 

A kiváló pedagógus be tudja építeni az óráiba az előbb felsorolt elemeket és még sok mást is.

Igaz, ha a tanár pontosan elmondja a tananyagot, majd felad rengeteg feladatot, akkor úgy érzi, hogy mindent megtett, ami rajta múlt, ha nem érti a gyerek, akkor figyeljen jobban. 

Az is nyilvánvaló, hogy a csoportmunkához sokkal több előkészület kell. Talán ezért is volt, hogy 1-1 órámra gyakran 3-4 órát készültem :-) És rövid távon csak azt láttam, hogy sok a hiba a végeredményben, több a nyüzsgés, mint szeretném, sosem elég a rendelkezésre álló idő... Aztán hosszabb távon már azt is észre lehetett venni, hogyan gondolkodnak a gyerekek, hogyan segítik egymást az ötleteikkel (amelyek időnként rossz felé terelték a megoldást), hogy mindenki aktív, mindenkinek van feladata, és az eredmények is fokozatosan közelítették az általam elvártat. Különösen jól működött ez a módszer azokban az osztályokban, ahol más kollégáim is használták ezeket a módszereket. Sajnos nem lehetett minden órán csoportmunkában dolgozni, mert ez valóban lassúbbnak tűnt, mint amilyen tempót a tanmenet diktált. Szóval itt lép be az, hogy a tananyag csökkentésre lenne szükség, és akkor a kevesebb is több lenne. A megértett és begyakorolt alapokra a későbbiekben gyorsan fel lehet építeni a magasabb szintű tudást. 

Mint már írtam az első posztomban, rengeteg szuper gyakorlási lehetőség van minden korosztály számára az interneten. Ezzel csak az a baj, hogy a szülőnek sokat kell keresgélni, hogy a megfelelő feladatsorral tudjon gyakorolni a gyermek. Csak egy példával világítanám meg, hogy mi lehet a gond: A gyermeked 5. osztályos  és a mértékátváltást kellene gyakorolnia. Találsz is remek feladatsort 5-eseknek. Aztán kiderül, hogy tizedestörteket tartalmaz, de a gyermeked még nem tanulta a tizedestörteket, erre majd a tanév vége felé kerül sor. És nem biztos az sem, hogy laikus szülőként tudnod kell, hogy pontosan melyik tantárgyból hol tart a gyermeked. Ha magamról beszélek, akkor nagyon szerencsésnek érzem magam, mert nem kellett a gyerekeim tanulmányai során naprakésznek lennem semelyik tantárgyból sem. Nálunk a fizika volt a mumus tantárgy középiskolában. Ha volt 1-1 problémás feladat vagy téma, annak igyekeztem utánanézni, én is elolvastam a tananyagot, órai vázlatot, s ha maradt homályos rész, akkor arra biztattam a csemetémet, hogy kérdezze meg a tanárától.  (Aztán vagy megkérdezte vagy nem.) Néha pedig elengedtünk 1-1 feladatot, bízva abban, hogy nem lényeges, nem ez fog szerepelni a dolgozatban. (Egyébként sem volt elvárás részemről, hogy mindenből kitűnőek legyenek, mégis mindkettő eljutott az egyetemig.)

Persze, ha valami lényeges, és fontos, hogy jó jegyet szerezzen belőle a gyermek, akkor szóba jöhet a korrepetálás tanár segítségével. De ebben az esetben is azt gondolom, hogy csak akkor adj ki pénzt óraadóra, ha a gyermeked is úgy gondolja, hogy szeretne többet tudni és hajlandó is tenni érte. Ha csak te akarod a jobb jegyet, de a gyereked nem, az nem lesz hatékony, felesleges idő és pénzpocséklás.

És tudjuk milyenek a gyerekek. Meg kell találni, hogy mivel motiválhatóak. Utána jöhet a gyakorlás.

 Legközelebb mutatok egy feladattípust, amit szívesen oldanak meg a gyerekek, de most vinni kell a cicánkat az állatorvoshoz.